Hévíz vízitúra élménybeszámoló

Az elmúlt évek élménybeszámolóból kiválasztottunk párat, hogy megosszuk régi és új túratársainkkal.

Hévíz-patak vízitúra 1999-2000 év telén.

A 2000. év első szervezett vízitúrája az Óbudai SE nevéhez fűződik, amit további négy turnus követett a hétvégékre.

Vízitúránkat a természet csodálatos szépségének bemutatására és az evezési vágyunk kielégítésére szerveztük.

Különleges élményt jelent a melegvízben nyíló tündérrózsa többféle színben pompázó virága, ugyanakkor téli havas tájban, de meleg vízen evezünk.

A környezet élővilága szinte összesűrűsödik ennek a kis pataknak a látványában, a kristálytiszta vízben halak cikáznak előttünk, vöcskök bújócskáztak velünk, sőt hatalmas, suhogó szárnyú hattyúk védték életterüket, a Hévízi-patakot.

Mindent megcsodáltunk és lefényképeztünk, de a legmaradandóbb élménynek a közös evezés, az összekapaszkodás és a jó beszélgetés bizonyult.

Minden evezősnap végén frissen főzött forró italokkal, teával és fűszeres forralt borral vendégelte meg Horváth „Indián” Pál és Horváth Péter „Kisindián”a túrák résztvevőit.

Az utolsó túranapon a Balaton jege annyira be volt fagyva, hogy korcsolyázni lehetett rajta, amit ki is használtunk!

 Hévíz-lefolyó vízitúra

Az Óbudai SE idén télen sem hagyta ki a hazánk egyetlen melegvízes evezési lehetőségét.

2005. január 8-tól február 27-ig minden hétvégén az immár hagyományossá vált kétnapos Hévíz-pataki „Hébe-Hóba”vízitúrán eveztek, melyen alkalmanként 10-16 db túrakenuval, és 30-52 (összesen 250) résztvevővel hódoltak a tél e különleges lehetőségének.

Az utazást többnyire külön buszokkal, a szállást pedig háromcsillagos panzióval (melynek volt saját uszodája, pezsgőfürdője, szaunája), vagy tornaterem bérlésével oldották meg ahol este kosaraztak, illetve focimeccset vívtak.

Egy mindegyikben közös volt: a télies tájban jót kenuztak a gőzölgő patakon, a fáradalmakat pedig forralt borral, halászlével és termálfürdővel enyhítették.

A túra leírása:

A nappal rövidségét is figyelembe véve, csak ereszkedő túrát csináltunk, melyet a hévizi tóból kifolyó patakocska forrásától indítottunk.

A buszokból kiszállva a jókedvű társaság kíváncsian méregette a vízet, majd közösen lerakodtuk a hajókat. A legénység összerendezése után „Indián”, vagy „Kis Indián” jelére szépen vízre szállt az utazás során már jól összemelegedett csapat.

A hideg idő dacára legtöbbször csodálatos napsütötte időben volt részünk, és a jól ismert tájon evezve alig tűnt fel az idő múlása.

Akik először voltak velünk, elképedve mártogatták kezeiket a meleg vízbe, melyen a nyíló tavirózsák között eveztünk el egy-egy fénykép erejéig megállva.

A harmadik kilométernél lévő zsilipnél, kiszállva ismét előkerültek a buszról már jól ismert házi főzetek és „szőlőlevek”.

A hideg időben csodát művelt az emberekkel az ital, és mindenki kipirult arccal, jókedvűen fogott ismét lapátot.

A parton álló tehenek bámuló tekintete előtt rugaszkodott neki ismét a csapat, hogy az utunk legizgalmasabb részéhez érjen, és beevezzünk a nádfalak közé.

A majd négy kilométer hosszú vízi ösvényen „Indián”, vagy „Kis Indián” előreevezett, és biztonsággal mutatta meg az átjárót a kisebb kövek és nádtorzsalékok között.

Sok-sok mulatságra és derültségre adott okot, amikor egy-egy legénység fésűleckét vett a parti nádasban, de az időnként összekapaszkodott hajók közötti étel-ital forgalom és a nótázás hamar feledtette a gondokat.

Az utunk utolsó részében kiszélesedett a meder, és a hattyúk, illetve a nádszárakra fagyott „jég könycseppek” ejtettek egyik ámulatból a másikba minket.

Ezután jól meghúztuk a lapátot, mert így a legelőször kikötő hajó legénysége a frissen főzött forralt borból még repetázhatott is.

Este óriási halászlévacsorát ettünk, melyet „Indián” főzött, és a pezsgőfürdő nyújtotta kényelem mindenkit kellemesen ellazított.

Másnap kialudtuk magunkat, és a virslis-teás reggeli után újra buszra szálltunk és elindultunk, hogy egy órára a borospincéhez érjünk.

Itt maga a tulajdonos vezetett be minket a csodás italok világába, és a kóstoló után rendesen felszerelkezve a tele palackokkal indultunk az étterembe.

A visszaúton megálltunk egy kicsit csúszkálni, korcsolyázni a Balaton jegén, majd a fáradalmakat a vendéglőbe kipihenve végigbeszélgettük a túra eseményeit, és este hétre megérkeztünk a Vízitelepre.

Hogy miért volt jó mindez? Kihívás, és egyben csodálata a természetnek, de nem elfeledve a lényeget, amikor a harminc kenulapát egyszerre mozdult meg.

2018-ban a Hévíz patakon, jókedvűen vízen és szárazföldön / Untener Erika túratársunk tollából /

A PSE Vitorlás és Vízisport Szakosztálya idén is bebizonyította, hogy a hajók és evezők nem feltétlenül alszanak téli álmot.

Februárban, amikor még javában harapott a hideg, három hétvégén tíz túrakenu siklott végig a hévízi tó kifolyó zsilipétől Fenékpusztáig, a meleg-vizű csatornán.

A szervezők ezúttal is Horváth Lajos Péter, és Horváth Péter „Kisindián” voltak.

Adott a természet csodája, hazánk egyik kincse a hévízi tó, valamint annak soha be nem fagyó leeresztő csatornája, no meg a sok-sok bátor jelentkező, aki téli öltözetben is képes biztonságosan evezni.

A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jelentkezők közül az idén végül száztíz szerencsés szállhatott vízre.

„A korábbi résztvevők már tudták, hogy mire számíthatnak, az újoncoknak izgalmas, különleges élményt kínálunk” – mondta Horváth Lajos sportszervező, aki az elképzeléstől a megvalósításig mindent megtett a komplett hétvégi kiruccanás sikeréért.

Ezúttal is az Óbudai Sportegyesületet, azaz az Indián-vízitúra biztosította a megfelelő számú hajót, és szakértelmet.

Horváth „Indián” Pál és fia, Horváth Péter „Kis Indián” az indulás előtt körültekintően készítette fel a legénységet a várható körülményekre, a vízitúra közben betartandó szabályokra.

Ennek, valamint a fegyelmezett evezősöknek köszönhetően jeges fürdő és baleset nélkül úsztuk meg a kalandot.

Valójában mindegy is, milyen az időjárás (csak eső ne legyen), a környezet és a havas táj varázslatos, misztikus.

Közvetlenül a hévízi tó vizének zsilipen való átbukása után, a patakmederben még aranyhalak is ficánkolnak a virágzó tavirózsák gyöktörzsei között.

Kísérőink később a víz fokozatos lehűlése miatt elmaradnak, de jobbra-balra kellemes látványosságban van része az utazónak.

Néha próbára teszi ugyan az a legénységet az alacsony híd alatti átkelés, a hirtelen kanyar vagy a gátszerűen utat álló algás-kákás susnya, de együttműködve megoldható minden váratlan helyzet.

A kikötés, kirakodás, hajótisztítás után, a fenékpusztai gáton jólesett a szegfűszeges forralt bor, vagy kívánság szerint a citromos tea.

A PSE Vitorlás és Vízisport Szakosztálya a gazdag éves kínálatából, tavasz ébresztőként, ezekkel a remek hétvégékkel ajándékozta meg a résztvevőket.

Köszönettel tartozunk az előkészületekért szállásadónknak, Tóth Zoltánnak a hévízi gyógy-ház vezetőjének, Stubenfoll József Dodó kollégánknak, a teljes-körű logisztikáért, az üdülő személyzetének a kifogástalan ellátásért. Túratársainknak pedig a fegyelmezettségért és a víg-kedélyű hangulatért!

Evezősök mondása: széles vizet, jó szelet a nyári programokhoz is!

Folytatása következik 2022-2023-ban is!